Ahol az első ágyút öntötték

Az erdélyi 1848 szorosan összefonódik a bodvaji vashámor történetével: az ipartörténeti emlék egyben kegyhely is, ahol minden évben emlékeznek a szabadságharcra.

Az erdélyi 1848 szorosan összefonódik a bodvaji vashámor történetével: az ipartörténeti emlék egyben kegyhely is, ahol minden évben emlékeznek a szabadságharcra.

A március 14-én, hétfőn tartott megemlékezésen a kohón is kokárda díszelgett, az épület előtt pedig huszárok, illetve székelyruhás legények strázsáltak Gábor Áron ágyújának másolatánál. A zászlók közt nem csak a szokásos forradalmi, illetve a klasszikus trikolor díszelgett, hanem meglengették az Árpád-házi, illetve a Mátyás király Fekete Serege által használt lobogókat is. A márciusi megemlékezések akkor teljesek, ha a rézfúvósok is megszólalnak, amiről a köpeci Hangafa zenekar gondoskodott. A zenei felhozatalban új színt hoztak a nagyajtai citerások, akik kuruc illetve huszárnótákat játszottak.

Az elsőként felszólaló nagyajtai polgármester Bihari Edömér az 1848-as forradalom alatt létrejött összetartására hívta fel a figyelmet: „A mi feladatunk az, hogy szót értsünk. Ha továbbra is szétszedegetjük egymást, akkor nincs esélyünk arra, hogy elnyerjük a szabadságot” – utalt a székelység autonómia törekvésére az elöljáró.

„Azzal a reménnyel jöttünk ma, erre a helyre, hogy a halálmegvető bátorsággal harcoló székely honvédek szellemének megidézése segítsen minket abban, hogy sikeresebben álljuk a mai életünk hétköznapi ütközeteit. Székelyföld közös alkotás. Mindannyiunk tulajdona. Azt akarjuk, hogy Székelyföld azoké legyen, akik megdolgoznak, megküzdenek és áldozatokat hoznak érte.” – fogalmazott ünnepi beszédében Tamás Sándor Kovászna Megye Tanácsának elnöke.

„Mitől lehetett, hogy az a hely, ahol korábban kapát és ásót öntöttek az erdélyi szabadságharc fontos helyszínévé vált?” – tette fel a kérdést Demeter László megyei tanácsos, történész. A szabadságharc erdővidéki és háromszéki vonatkozásairól tartott rövid beszédében Demeter kifejtette: a Bodvajban, később pedig Kézdivásárhelyen készített ágyúk lélektani erővel is rendelkeztek. Az osztrákok által manipulált román és szász csapatok nem egyszer dobták el a fegyvert annak láttán, hogy a székely haderő rendelkezik ágyúval, ők viszont nem. Míg az osztrákok kénytelenek voltak nagyobb számú katonaságot vezényelni a székelyek ellen, addig lehetőség volt arra is, hogy a 180 000 fős honvédsereget megszervezzék Magyarország más területein. Az ünnepség koszorúzással és a himnuszok eléneklésével zárult.