Akkora kincs, mint Gábor Áron ágyúja - Hazatért az Apor-kódex

Az erdélyi magyarság legértékesebb írásos emlékei sorát gyarapító Apor-kódex hazaérkezett Budapestről. A Székely Nemzeti Múzeum felbecsülhetetlen értékű műkincsét magyar állami segítséggel restaurálták.

Az erdélyi magyarság legértékesebb írásos emlékei sorát gyarapító Apor-kódex hazaérkezett Budapestről. A Székely Nemzeti Múzeum felbecsülhetetlen értékű műkincsét magyar állami segítséggel restaurálták.

Gábor Áron ágyúja mellett talán ez a kódex a legértékesebb kincs a Székely Nemzeti Múzeumban. „A mai nap mérföldkő a Székely Nemzeti Múzeum történelmében: ennek a műtárgynak 140 évet kellett várnia arra, hogy a történelem által ejtett sebeket gondos kezek restaurálják” – utalt Vargha Mihály igazgató a műkincs viszontagságos múltjára. A kódexet, amelyet több mint két év alatt Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtárban restauráltak, április 22-én, a Könyv Világnapján adták át a sepsiszentgyörgyi múzeumnak. 

A több mint 500 éves műtárgyról Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta: lehetőséget teremtett a találkozásra, annyi embert vonzott a múzeumba, mint Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúja. „A 2010-es esztendőt úgy alakítottuk, hogy a Székely Nemzeti Múzeumba két, a székelyföldi közösségnek szimbolikus jelentőségű műkincset hozzunk haza. Bevallom, elégtétellel tölt el, hogy ez sikerült, hiszen ez azt is jelenti, hogy az évtizedek óta váró kérdések megoldásának ideje végre eljött” – hangsúlyozta az önkormányzati vezető. „Engedjék meg, hogy ez alkalommal egy jó hírt továbbítsak: Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter bejelentette, hogy Gábor Áron ágyúja ott marad, ahol a helye van: itthon, Székelyföldön!” – nyomatékosította Tamás Sándor a múlt héten, Csomakőrösön elhangzott ígéretet.

Az Apor-kódex helyreállításával kapcsolatban Vargha Mihály hangsúlyozta komoly segítséget jelentett a Román Nemzeti Könyvtár által nyújtott támogatás. Mint ismeretes, a ’90-es években már próbálkoztak a kódex felújításával, azonban akkoriban Bukarestben nem engedélyezték a műkincs elszállítását. Megfelelő restaurátorok hiányában a kódex helyreállításával több évet kellett várni. Vargha Mihály külön köszönetet mondott Tóth Zsuzsának, aki az összetett felújítási munkálatot irányította – hiszen más-más személy foglalkozott a lapok, illetve a bőrkötés felújításával. A múzeumigazgató úgy véli, hogy a kódex múltjával egy külön könyvet lehetne megtölteni – a félévezredes múltja során az Apor-kódexet többen rejtegették, dugdosták. A lapok ma már nem mutatják jelét a viharos múltnak, de a történelmi dokumentum néhány lapját ki is tépték, többször el is ázott. Az eredetiről két másolat is készült – ezek szintén roppant értékesek. A legértékesebb példány természetesen az eredeti, amelyhez az átadás során is csak kesztyűs kézzel nyúltak hozzá. Ezt a példányt egy megfelelően, nedvességtől, hőtől és fénytől szigetelt teremben tartják majd elzárva, a közönség, pedig az egyik másolatot tekintheti meg.

Vargha Mihály azt is elmondta, hogy a kódex szövege a mai olvasó számára nehezen értelmezhető, hiszen a korabeli kalligráfiát nehéz kisilabizálni – de reményei szerint az ötszáz évvel ezelőtti magyar nyelvet híven tükröző műkincsről készül majd kritikai kiadás is. Az átadást egy követően tudományos előadást tartott Boka László az OSZK tudományos igazgatója, Tóth Zsuzsa restaurátor, Gábor Csilla, Korondi Ágnes illetve Egyed Emese, a Babeș Bolyai Tudományegyetem tanárai.

***Az Apor-kódexet 1877-ben adományozta a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumnak báró Apor Zsuzsánna. Szövegét először 1881-ben közölték, majd 1942-ben hasonmás kiadása is elkészült Budapesten. A kódex ott vészelte át a második világháborút, és csak az ötvenes években került vissza Sepsiszentgyörgyre.