Bereck

Ágyúöntő Gábor Áron szülőfalujában járunk. Az 1848-as szabadságharc és forradalom háromszéki vonatkozásaira kíváncsiak nem fognak csalódni: itt minden a legendás hírű ezermesterről mesél. Tudja-e, hogy Bereckből az Ojtozi-hágóra kapaszkodó műút mentén, a történelmi Magyarország legtávolabbi vidékén ma is áll az a klasszikus obeliszk, melyet Erzsébet magyar királyné emlékére állítatott a sepsiszentgyörgyi magyar királyi államépítészeti hivatal 1899-ben lécfalvi Gyárfás Győző főmérnök tervei alapján? De mert 1916-ban megrongálták az Ojtoznál betörő román katonák, a királyné halálának 100. éves  évfordulóján az emlékműre új feliratot helyezett el a berecki Gábor Áron Alapítvány.

Bereck, az egykoron mezővárosi ranggal rendelkező nagytelepülés, a 11-es számú, Moldva felé tartó műút mentén fekszik. Közigazgatása alá tartozik a szomszédos Kézdimartonos és a Keleti-Kárpátok főgerincén túl, az Ojtozi patak mentén elhelyezkedő hasonló nevű település.

A község neve az 1332. évi pápai tizedjegyzékben szerepel írásos formában. 1426-ban Zsigmond király mezővárosi rangra emelte. Bereck neve az 1848-49-béli szabadságharc és a háromszéki önvédelmi harc jeles tüzér őrnagya, a legendás hírű ágyúöntő Gábor Áron nyomán vált ismerté, aki ennek a községnek volt a szülötte.

Egész alakos szobrát a település főterén láthatjuk, emlékháza és a nevét viselő alapítvány székhelye a főút mentén van (89 sz.). Szülőháza helyén álló házat emléktábla jelzi (103 sz.). Bereck Háromszék északkeleti kapuja. Az Erdélyt Moldvával összekötő utat a rómaiak is használták, azóta is itt bonyolítják le a két régió közötti áruforgalmat. Főterén áll a Szent Miklós püspök tiszteletére felszentelt temploma. Főoltárképén az ajándékot osztogató püspök képe látható. A harangtorony bejárata mellet emlékmű áll. Rajta Bem és Petőfi domborművű képei. Találkozásuk 150. éves évfordulójának emlékére állítatták 1999-ben, ugyanis Bereckben találkozott Bem apó Petőfi Sándorral 1849 július 25-én. A ház, ahol beszélgettek, ma is áll. Az önkormányzat székházával szemben látható Mihály vajda mellszobra. A község monumentális művelődési otthonában található Castrum Galériéban szeptember végén időszakos fényképészeti kiállításokat rendeznek. Itt jelenik meg évharmadonként a Berecki Harangszó nevű kiadvány. A művelődési otthonban Illés Kinga-emlékcsarnokot rendezték be.  Ugyanitt tekinthető meg a berecki fazekasság múltját bemutató gyűjtemény is.
 
Venetúrné várának legendája

Itt látható a híres-nevezetes Venetúrné vára. Ki ne ismerné a Mátyás mondák között Venetúr legendáját, aki az itt álruhában átutazó Mátyást megvendégelte? Venetúrékat, a berecki bírót, már rég elfeledték, ám Venetúrné vára - az Augustia névre hallgató katonai tábor ma is jól látható. Kr.u. 119-ben benne spanyol lovasok és gyalogosok állomásoztak. Volt valamikor régen egy asszony, Venetúrné volt a neve- így kezdte a mondát Benedek Elek. Büszke gőgös asszony volt. A szegény emberekkel szóba sem állott. Fia távolban volt, s mire hazajött, anyja új várt építetett a régi helyébe.  Miért bántád őseink lakját? – kérdezte a fiú. Lesz-e olyan erős, milyen a régi volt? – Az én váram olyan erős – felelte az anya, hogy még az Isten sem tudja bevenni! Szava felhallatszott a Mennyekbe. Lőn szörnyű mennydörgés-villámlás, a vár összeomlott. A nép még most is látni véli a gőgös asszonyt kőbékává változva, eltűnt vára maradványainak romjain. A derék és becsületes berecki bíró – Venetúr – vendégszerető házában fogadta és megvendégelte Mátyás királyt. Kolbásszal főtt lencsével kínálta, melyet jó pojáni borvízzel öblített le. A monda még Jókait is megihlette és rímekbe foglalta:

„Most igyunk rá egyet - mond Venetúr fennen
-    De fölséges ital! Áldassék a neve
Akinek szavára megeredt a leve!
Az italok között van talán kedvesebb is:
De annyi igaz, hogy egészségesebb nincs.
A király a borvízzel a lencsét lenyomtatta,
Gazda áldomását szépen visszaadta.”
Az áldomás – mint tudjuk, egy aranygyűrű volt.

Ennek révén ismerte fel a bírót az Igazságos a budai várban, ahová meghívta, s hol gazdagon még egyszer megjutalmazta. A kincsen vár építésébe kezdett Bereckben, „de bíz azt már csak felesége fejezhette be, azért hívják Venetúrné várának” - idéztünk Mikszáth Kálmántól. A történet Pósa Lajost is megihlette, aki egyébként soha nem járt Háromszéken. Venetúr lencséje című versének utolsó sorai:

„S Venetúr a kincsből várat építetett,
Őrködött mint a sas, a székelyföld felett.
Élete végéig a hazáját óvta.
Vára omladékin zeng e rege róla.”

A szomszédos Kézdimartonosban megtekinthetjük a falu jeles festőművészének – Forró Antalnak (1924-1982) temetői emlékkopjáját. Fenn a Feketehegy lábánál, a nyári időszakban, helyi érdekű, de erős gyógyhatású kénes meleg fürdő működik, főként reumában szenvedőknek ajánlják. A közeli Fekete-hegy (1262 m) tetejéről az egész Háromszéki-medence belátható.  A Bereck és Ojtoz között lévő Mogyorós-tetőről (862 m) festői kilátás nyílik a vidékre. Lenn Ojtozban is akad látnivaló. Erről a nevét viselő történelmi szoros felől süvít a Háromszéki-medence felé a székelyek szele, a Nemere. Római katolikus templomán emléktáblát látunk, az épületet ugyanis a 13 és 14. ezred béli  népfelkelők és a velük volt csendőrök javíttatták 1915-ben. Védőszentje Szent Fábián és Sebestyén. Átellenben a hármashalom alakú régi országzászló-talapzaton olvashatjuk a Magyar Hiszekegyet. Alább, a műút mellett, az egykori m. kir. 24-es határvadász zászlóalj és székely erődszázad boronafákból épült laktanyáit láthatjuk 1942-ből. A telep alsó végénél érünk be a történelmi Ojtozi-szorosba. Itt tört be Erdélybe tatár és török, itt haladt át Batu kán, Mátyás király, Mihály vajda és Bem tábornok is. Véres harcok színhelye volt az egész történelem folyamán. Ott, ahol a Várkútjának vize csörgedez a Moldva felé tartó műút mellett, a jobb oldali hegytetőn láthatók még Rákóczi várának omladékai. A szoros kijárata után, Ojtoztól 10 km távolságra ellátogathatunk Sósmezőre. Ez Magyarország határtelepülése volt. A műút mentén, a Csernika patak hídjánál volt Magyarország és Románia országhatára. Látnivaló: az ojtozi magyar temető és az első világháborúban itt elesett soknemzetiségű katonák emlékét őrző obeliszk. Alatta osszárium van, körülötte katonasírok. A hősi temetőt a románok tejesen kisajátították. A sírkeresztekről az idegen neveket eltüntették.

Polgármester: Dimény Zoltán; Tel/fax: +40-267-368004.
Hozzátartozó falvak: Kézdimartonos, Ojtoztelep.
Postai irányítószám: 527060.
Lakosság: 3925 fő (2002).
Kiterjedés: 116,03 km².