Katonadalok életről-halálról, a székely sorsról - IV. Székelyföldi huszár- és katonadal-találkozó Csernátonban

Közel húsz csoport, túlnyomórészt férfikórusok válaszoltak a házigazda csernátoni Pakó András Dalkör idei felhívására, így a Haszmann Pál Múzeum tágas udvarán vasárnap megszervezett, negyedik székelyföldi huszár- és katonadal-találkozón hozzávetőleg ötszázan léptek fel, és több mint kétszer ennyien, mintegy ezren voltak kíváncsiak az előadásokra.

Közel húsz csoport, túlnyomórészt férfikórusok válaszoltak a házigazda csernátoni Pakó András Dalkör idei felhívására, így a Haszmann Pál Múzeum tágas udvarán vasárnap megszervezett, negyedik székelyföldi huszár- és katonadal-találkozón hozzávetőleg ötszázan léptek fel, és több mint kétszer ennyien, mintegy ezren voltak kíváncsiak az előadásokra.

"A katonadalok zenekultúránk meghatározó részét képezik. Tele vannak érzelemmel, benne van az élet és a halál, bukás és dicsőség, a székely ember sorsa, ezt meg kell ismerni, ehhez kívánunk hozzájárulni a magunk egyszerű módján" – mesélt céljaikról Ágoston József, a csernátoni Pakó András dalkör vezetője, a találkozó kezdeményezője.

A katonadal-találkozó visszatérő vendége a 150 éves székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, melynek karvezetője, Bartalis Ildikó szerint a köztudatból kikoptak a katonadalok. Az idősek sem ismerik eléggé, holott az erdélyi népdalkincs tele van katonáskodó, sorozós dalokkal, amit a férfikórusok jobban kihasználhatnának repertoárjukban. A Székely Dalegylet is a csernátoni rendezvény hatására korábban nem énekelt, autentikus katonadalokkal érkezett a találkozóra. A kézdiszéki származású, udvarhelyi karvezető elmondta, ő maga is szívügyének tartja, hogy a nagyközönséget is megismertessék ezzel a gazdag zenei kinccsel. 

A székelyföldi huszár- és katonadal-találkozót korábban az Ika vára mellett tartották, idén először adott otthont a Haszmann Pál Múzeum. "Illik hozzánk a katonadal. Itt, a múzeumban is sokféle emléket őrzünk, (...) tárgyaink, történeteink, az itt felhalmozott szellemi kincs most kiegészül  ezzel a sok szép felcsendülő katonadallal, hálásak vagyunk ezért. Szóljon a dal azokért a hősökért, felmenőkért, akiknek köszönhetően ma itt lehetünk" – fogalmazott Dimény-Haszmann Orsolya, a múzeum igazgatója.

"Mi, székelyek katonanemzet vagyunk. Ezért fontos közösségünk életében a katonai hagyományok ápolása és továbbörökítése. Rajtunk múlik, hogy mit és hogyan adunk át gyerekeinknek nemzetünk hiteles történetéből. Mára már megszűnt a sorkatonai szolgálat, elmaradtak a katonabúcsúztató bálok és lassan feledésbe fognak merülni a katonadalok is, ha nem tartjuk fenn. Az elmúlt tíz évben Kovászna Megye Tanácsa partner volt a hagyományőrző mozgalmak kiteljesítésében. Ha az eszünk a helyén marad és bírja a karunk, akkor a továbbiakban is számíthatnak ránk" – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében, emlékeztetve a jelenlevőket az augusztus 26-ai úzvölgyi megemlékezésre. Mint mondta, "az is katonadolog, sőt, becsületbeli ügy!"

A találkozó programja vasárnap Alsócsernátonban kezdődött, ahol megáldották a Gajdó család által a házigazda kórusnak adományozott zászlót, a köszöntő szavak után pedig megkoszorúzták a hősök emlékművét. Ezt követően a népes sereg átsétált a múzeumkertbe, ahol sorra léptek fel a Kovászna, Hargita és Maros megyei csoportok: Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Marosszentgyörgy, Nagyernye, Gyergyóditró, Csíkrákos, Csíkborzsova, Szentivánlaborfalva, Bibarcfalva, Székelytamásfalva, Gelence, Ozsdola, Kézdiszentkereszt és Csernáton férfikórusai, dalcsoportjai, illetve a kézdiszentkereszti, csernátoni és nagyernyei néptánccsoportok, zenélt Veres Hunor és zenekara, valamint az uzoni Atlantisz Fúvószenekar.