Legyünk méltók Petőfi Sándor emlékéhez

Petőfi Sándor utolsó útján – néhány nap alatt – Berecktől Kézdivásárhelyen keresztül, az Ispán-kútig végigjárta Székelyföldet. Napra pontosan 170 évvel ezelőtt, 1849. július 24-én szállt meg Kézdivásárhelyen, ennek emlékére tartottak szerdán megemlékezést az egykori Szarvas fogadó helyén található postahivatal épületénél. A Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet (KVISZ) hívására szép számban érkeztek helybéli lakosok, egy szál virágot elhelyezni a Vetró András szobrászművész által készített emléktáblánál.

Petőfi Sándor utolsó útján – néhány nap alatt – Berecktől Kézdivásárhelyen keresztül, az Ispán-kútig végigjárta Székelyföldet. Napra pontosan 170 évvel ezelőtt, 1849. július 24-én szállt meg Kézdivásárhelyen, ennek emlékére tartottak szerdán megemlékezést az egykori Szarvas fogadó helyén található postahivatal épületénél. A Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet (KVISZ) hívására szép számban érkeztek helybéli lakosok, egy szál virágot elhelyezni a Vetró András szobrászművész által készített emléktáblánál.

A Cantus kamarakórus énekét és Rancz-Gyárfás Hanna középiskolás diák szavalatát követően elsőként Fejér László Ödön szenátor szólalt fel, aki arra bíztatta a jelenlevőket, hogy „szívleljük meg Petőfi Sándor gondolait, jelentsük ki bátran, nyíltan, őszintén, a lelkünk mélyéből: nem tűrjük, hogy megalázzák szimbólumainkat, meggyalázzák temetőinket, lábbal tiporjanak jogainkat. Őseink példaképe lebegjen mindig előttünk és a mi cselekedeteinkre legyenek büszkék majd gyerekeink és unokáink”.

Leírásokból tudjuk, hogy a szabadságharc kedvező kimenetele esetén Petőfi Sándor és Szendrey Júlia Erdélyben telepedtek volna le – idézte fel beszédében Tamás Sándor Kovászna Megye Tanácsának elnöke. „Több mint valószínű, hogy a Székelyföldön. Az is lehet, hogy éppen itt a mi városunkban, Kézdivásárhelyen. Sajnos a történelem kerekét nem tudjuk megfordítani, így csak emlékezünk arra, hogy egy estét és éjszakát itt ezen a helyen töltött, az egykori Szarvas-fogadóban. (...) Azokra emlékezünk, akik nem futamodtak meg, hanem szembe fordultak a halállal is. 170 év távlatából azt üzenjük, hogy: nem feledjük őket! Hiszen ők ébresztették fel a nemzet lelkiismeretét. Ha csak feleannyi hitünk lesz, mint amennyi nekik volt, hegyeket tudunk megmozgatni. Azt hiszem, olyan lesz a jövőnk, amennyire hiszünk benne. Ezt a hitet vigyék magukkal, így leszünk mindannyian méltók Petőfi Sándor emlékéhez” – hangsúlyozta a tanácselnök.

 „A márciusi ifjak, akik 1848. március 15-én az egyetemi előadások helyett a pesti utcákra tódultak olyan nemzedékként, amely többre vágyott, mint ami megadatott és nem érte be a korlátozott szabadság érzetével. Kézdivásárhely ifjúsága hasonlóan többre vágyott és ekképpen cselekedett. Bőségesen kivette részét a történelem alakulásából. (...) Nekünk, fiataloknak és minden kézdivásárhelyi polgárnak ezt a hitet tovább kell vinnünk. Bármennyire is próbálnak megtörni bennünket, felemelt fejjel tudunk előre haladni” – fogalmazott beszédében Szőllősi Tamás, a KVISZ elnöke.

A megemlékezés Bartok Botond középiskolás diák énekével ért véget, majd a nemzeti imák után a jelenlevők elhelyezték virágaikat az emléktáblánál.

A Hozz egy szál virágot Petőfinek kezdeményezés 1997-ben indult, néhány éves kihagyás után idén ismét megszervezték a kézdivásárhelyi fiatalok.